Apát kellene megkérdezni így 20 év után is.
1. Ki és hol találta meg a kislányt?
2. Ha én apa vagyok, akkor ennyi kérdést nem hagyok nyitva. Tudni akarom mi lett a lányommal. Nem engedem lezárni az ügyet negyedennyi nyitott kérdésnél sem.

@fruitmuesli11: Prekoncepció mentén rákenés, aztán minden ennek elfedésére — sajnos e szavak, mint a kesztyűujjak, úgy illenek a Tolvajkergetők ellen folyó eljárásra. 🙁

https://www.youtube.com/watch?v=DHRIfib9gAY

@tiboru: Bocs az offért, de a Tolvajkergetők-per akár már anyag is lehet a “Konteónak indult2 rovatba. 🙁

nem lehetne részletesebb változatot írni?! :/

Újra elolvasván dr. Somos Zoltán könyvét, ismét elszántam magam, hogy kiírjak magamból ezt-azt.

A könyv lényege két ponton fogható meg. Először is, mikor idézi dr. Fejes Péter ügyésznek a megismételt elsőfokú eljárásban tett könnyelmű kijelentését, miszerint ejti a vádat, ha a védelem megmagyarázza, mi módon kerültek egymásra a vádlott és a sértett ruháinak nyomai.

Majd jött a 13 évre szóló ítélet, s ekkor kérte fel Tánczosné Somost a védelem további ellátására.

És így érkezünk el a másik sarkalatos ponthoz: Somos tudta azt mondani, hogy mikor kereszteződtek a nyomok, ugyanis a Pasinszki-laborral elvégeztette a kísérletet.

A kísérlet elmondása után Pasinszki József még megjegyzi, hogy egyszer egy kollégája visszeresen vérző kezét kötözte be, és még az alsónadrágja is véres lett, képtelenség tehát, hogy Tánczos ne szennyeződött volna Zsófi vérével, ha tényleg ő ölte meg, s ez okozta a nyomkereszteződést.

A lapok előre leosztását sugallja az is, hogy Tánczost — Somos indítványa ellenére — nem hallgatták meg vádlotti vallomás keretében, noha összefüggéstelen és ellentmondásos korábbi vallomásai közt illett volna rendet tenni.

Szintúgy lefújta a bíróság Somosnak azt az indítványát, hogy Pasinszkit hallgassák meg szakértőként.

—

Ha feltesszük, hogy felsőbb szintekről szóltak le a hatóságoknak, akkor ki kell mondani, hogy a Fidesz hatalmas luftot rúgott, két ízben is.

Először is, ’98-ban, rögtön a választások után hatalmasat guríthattak volna azzal, hogy felmentik Tánczost, és világgá kiáltják, hogy amit az MSZP hagyott maga után, az nem közbiztonság, hanem kupleráj, lám, még a szerencsétlen TG-t is megvádolták, és idejekorán osztogattak kitüntetéseket.

A megismételt eljárásban 2001 februárja hozta el az elsőfokú ítéletet, ami épp egy évvel később mászott jogerőre. A választások hajrájában egy hatalmas ziccer lehetett volna, amit az előző bekezdésben vázoltam.

—

Mi volt az indíték? A kommentek közt szerepelt a tanú-elhallgattatás. Ezt azért tartom valószínűtlennek, mert azt nincs miért így kivitelezni. Ha tényleg csak annyi a cél, akkor az elkövető arra fog optimalizálni, hogy minél kevesebb időt töltsön a sértetti lakásban, és ezt praktikusan néhány (akár egy) jól irányzott szúrással, vagy egy jól irányzott lövéssel fogja kivitelezni, de akár megfojtással.

A tettesnek tudnia kellett, hogy a holttestet az apa fogja fellelni. Nyilvánvaló, hogy a tettesnek célja volt az is, hogy aki felleli a tetemet, azt — a gyilkosság puszta tényén felül is — sokkoló látvány fogadja, ez viszont már azt jelentené, hogy az apát valaki ily módon büntette és fenyegette egyszerre, vagyis maffiatevékenység.

Emellett a szeretőverzió (avagy Bence-verzió, ld. a 221. kommentet) sem vetendő el.

Bár a vérvádat én sem érzem valósnak, azt azért meg kell említenem, hogy a politikai paletta jobb széle felé találkoztam olyan véleménnyel, miszerint Kaiser esetében azért lehetett perújrafelvétel, mert a valódi móri elkövető nem zsidó.

Bármelyik is igaz ezek közül, arra nincs magyarázat, hogy miért egy “elnézést kérek a légytől, mielőtt lecsapom” kategóriás szerencsétlenre verték rá a balhét ahelyett, hogy valami Péntek Laci-kaliberűt keresnek, hogy tisztuljon az utca.

—

Végül egy személyes mikrosztori. Végzős egyetemista voltam, akkor még működött az iWiW, a koliban néztem a rendszert, hát látom, hogy ismerősnek jelölt az “Aki hisz Tánczos Gábor ártatlanságában” (vagy valami ilyen nevű) klub.

Körmendi szobatársam (ekkor volt elsős, ráadásul Zsófival kb. egy időben született) épp ránézett a monitoromra, és pillanatok alatt felment nála a pumpa, azt mondta, hogy el ne higgyem ezt, Tánczos tette, ő egy “rohadt gyilkos”. Észérvek persze nem hangzottak el, a szót is belém fojtva, kategorikus verdiktként tolta a képembe TG bűnösségét.

@qdiace:

Egy “péntek-kaliberű” delikvens esetében a jogvédők már kirinyálták volna a rácsok közül az elkövetőt, ha az alsógatyája vérben úszott volna, és webkamera rögzítette volna a teljes gyilkosságot, akkor is. Nem véletlen, hogy egy ilyen szerencsétlent vontak bele az ügybe. Ráadásul saját magát tálalta a rohadékoknak…
Az, hogy a szocik, és a fideszék is egyaránt hagyták a susnyásban ezt a szerencsétlen flótást, ez sajnos eléggé egy irányba mutat – egy érinthetetlenre…

@déjvid:

7. ld. 6.

8. “Nagy részük szerint persze azért gyilkoltak a zsidók, hogy a maceszba belesüssék a vért, de azt ma már nem divat mondani, mert felületes bibliaismerettel is beláthatóan hülyeség. (Sőt ma már ott tartunk, hogy soha nem is volt szó a vér megevéséről…) Hadd kérdezzem meg: ennek ellenére akkor azok igazak…?”

Felületes Bibliaismeret sem szükséges ahhoz, hogy egy elfogulatlan ember minimum elgondolkozzon azon, hogy közel egy ezredéven át miért pont ugyanazt a népcsoportot miért pont teljesen ugyanazzal a váddal illetnek teljesen különböző időpontokban, helyszíneken, társadalmi közegben élt emberek. És ezzel még mindig nem állítom azt, hogy BIZTOS ez történhetett, mert nem voltam ott (szerencsére, vagy ha ott is voltam, nem emlékszem rá, ami szintén szerencse). Ellenben te olyan magabiztossággal állítasz valamit, amit pont úgy nem tudhatsz biztosan, mert te sem voltál ott.

Minimum elgondolkodtató, hogy ha ha valaki ezerrel tagadja azt is, hogy van olyan, hogy pészachi áldozat, és az FŐLEG NEM élőlény leölése, vérének eresztése,(mert olyan az egyiptomi ügy óta sosem volt) és közben kiderül, hogy ez nem igaz, mert nagyon is van a mai napig pészachi áldozat, méghozzá amolyan igazi vércsapolós, akkor vajon a többi állításának miért kellene több hitelt adni? Számomra úgy tűnik, tájékozatlanabb vagy a témában, mert megcáfoltam az állításaidat – azaz nem én, hanem maga a Tóra, a Talmud, történelmi források, plusz még a mai rögvalót szinte élőben követő és közvetítő média segítségével.

Legfeljebb te tartasz ott, hogy soha nem is volt szó a vér pászkába sütéséről és elfogyasztásáról. Én mindössze azt állítottam, hogy nem csak erről lehet szó a vérvád esetében, hanem “meghintésről”, “felszentelésről” ( a szentek bocsánatát kérem a kifejezésért 🙂 ) is.
Én sokkal óvatosabb vagyok a soha, és a biztos szavak használatával.

” tökmindegy, hogy zsidó, keresztény, hetero- vagy homoszexuális, a kéjgyilkos kb. egyforma mindenhol.”
Fenét egyforma, még a kéjgyilkos is ahány, kb. annyiféle, másra, mástól, máshol, máskor gerjed, és máshogy öl.
De itt szó sincs kéjgyilkosságról, rituális gyilkosságról beszélünk.

“, Tiszaeszlár kapcsán azt írtam, hogy valószínűleg ilyen jellegű kéjgyilkosság történt, valószínűleg zsidó elkövetővel, de a vérvád történetbe emelése miatt ez akkor sem derült ki és már nem is fog.”

Hát persze, a tiszaeszlári zsidó tanút is nyilván csúnya nácikok tanították be, hogy azt kell mondania, amit…
Aztán valamilyen “rejtélyes” oknál fogva a zsidók maguk dobták be a köztudatba a vérvádat.

10. Hát persze, csakis és kizárólag. Vagy nem. Vagy tévedsz. Ebben is.

11. Ariel Toaffról én is írtam már. Megírta a maga könyvét, pedig nem egy csúnya magyar náci, hanem egy zsidó ember. A zsidók tudják a legjobban, hogy amit leírt, azt a legjobb tudomása szerint tette. Ezért támadták, félemlítették meg, a régi jó módszereik szerint. Ha mesekönyvet írt volna, a kutya sem törődött volna vele. Aki tudja, hogy igazat írt, az ő maga, meg a zsidók, akik elhiszik, azokat kell nácinak nevezni, akik képtelenek elhinni, azokat meg demokratának kell nevezni, ilyen egyszerű ez…

13. Tetteted, hogy nem érted, vagy tényleg nem érted, vagy csak érvelési mismásolással kened el a lényeget?

Ami pedig az ötven éves titkosítást illeti, legalább a konteó hozzászólásait olvastad volna végig, mielőtt leállsz vitázni a témáról:

105. firmware — 2013-12-02 17:57

Biztosan az én figyelmemet kerülte el valami, de miért kezelik itt többen tényként az 50 éves titkosítást? Számomra ezidáig ez csak egy kósza mendemonda volt egy érintett, számomra nem túl meggyőző szereplő félmondatos kiszólásából indult. Van erre bármi bizonyíték?

106. tiboru — 2013-12-02 19:01

@firmware:

Attól tartok, nem kósza mendemonda. Gyilkossági ügyekben (akárcsak más súlyos bűncselekmények esetén) MINDIG elrendelnek egy titkos nyomozást is a nyílt büntetőeljárás mellett. Megbízható forrásból tudom.
Ennek részletes szabályai nem nyilvánosak ugyan (egyelőre), de a Rendőrségi Törvény VII. fejezetét érdemes átolvasnia mindenkinek, aki a titkos információgyűjtés iránt érdeklődik.
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99400034.TV

“(Arról ne is beszéljünk, hogy Lépoldnénak nincs szakértői kompetenciája nyilatkozni arról, hogy Tánczos megölt-e valakit vagy sem; másrészt – állítása szerint – tudja ki a gyilkos, csak az esküje miatt nem mondhatja el, ez meg leginkább sírva röhögős lenne, ha nem volna végtelenül tragikus)”

Na, ez lenne a sírva röhögős kategória, de olyan pofátlanul tudatlan, hogy inkább tragikus. Lépoldnénak nincs szakértői kompetenciája? Nos, azt gondolom, ennyire komolytalan és tájékozatlan emberrel rég folytattam ilyen hosszas vitát, és ezentúl valszeg nem is fogok, mert nem érzem feladatomnak, hogy a mélységes információhiánnyal, viszont ennek megfelelően tudálékos előadási móddal tarkított kinyilatkoztatásaidat állandóan helyretegyem.
Ugyebár, ha (mint minden lelkiismeretes konetóblog-olvtárs, aki köszönetképpen a sokévi munkáért) megvette(d) (volna) a konteó könyveket, akkor nem mondanál ilyen sértőt. Vagy nem csinálnál magadból hülyét, már el is nézést.

Tényleg, ígérem, utoljára állok le veled vitázni, és olyan felvilágosításokért “neked dolgozni”, amelyeknek magad is utána járhattál volna, mielőtt ilyen butaságokat mondanál. Akkor idézek neked a Konteó1-ből:

“Azt, hogy egy nyomozás során a rendőrség a legkülönfélébb szakértőket is bevonja az eljárásba, mindenki tudja. Orvosok, mérnökök, vegyészek, fizikusok és pszichológusok mellett egyre gyakrabban felbukkannak olyan szakemberek is, akik a kevésbé ismert területek professzionális művelői. Közéjük tartozik dr. Lépold Józsefné, aki az események idején a Magyar Grafológus Társaság elnöke, egyetemi oktató, s az Országos Igazságügyi Kamara tagja volt. Harminc évig dolgozott a rendőrségnek is, pszichológrafológiai szakvélemények tucatjait adva a rendelkezésére bocsátott írásminták alapján. Állítólag soha sem tévedett.
Nos, 1998. április 10-én kap egy faxot az ORFK-tól, amelyben azt kérik tőle, hogy mondjon véleményt a mellékelt írásmintáról. Ez Tánczos Gáboré (amit természetesen a szakértő nem tud). Dr.Lépold Józsefné megnézi az írást, elemzi, értékeli a csak általa felfedezhető apró jeleket, majd egyértelműen kimondja: az az illető, aki ezt írta, nem gyilkos. Az ORFK meghökken, s végül úgy döntenek, hogy hivatalosan nem is rendelik be szakértőként, visszajelzését nem veszik figyelembe. Tanúként beidézik ugyan a bíróságra, ahol eskü alatt kétszer is elmondja ugyanazt: szerinte a gyilkosságot nem Tánczos Gábor követte el, punktum. Idáig olvasva csak legyinthetünk: oké, egy szakértő, akinek következtetése nem egyezik a hivatalos állásponttal. Van ilyen, a Föld forog tovább, tévedni emberi dolog. Igen ám, de történik egy furcsaság: az egyik bírósági tárgyalás után dr. Lépold Józsefnét ismeretlenek megtámadják, s olyan súlyosan bántalmazzák, hogy több bordája eltörik, enyhe agyrázkódást és számos zúzódást szenved. Az elkövetők kilétére (tudomásom szerint) a mai napig nem derült fény.”

Akkor most hagyok időt, lehet gondolkozni, és kicsit szégyenkezni.

@déjvid:

“Nem provokáltam, tényleg kíváncsi voltam, hogy az alternatív magyarázatok kizárását követően miért a zsidó rituális gyilkosság a legvalószínűbb forgatókönyv…”

Szerintem senki nem állította, hogy a “legvalószínűbb”. Ha elolvastad (volna?) végig a hozzászólásokat, akkor olvashattad (volna) az én kis “mátrixomat” is a “forgatókönyvekről”. Amúgy már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor másodszorra kezdtél el hosszasan magyarázkodni olyan résztémákon, amelyeket már egyszer hosszasan megvitattunk. De láthatóan te voltál az, aki vagy nem olvasta el már akkor sem az, amit a másik ember(ek) írtak, vagy kívül estek a figyelmeden.

14. “Az inkvizíciót ne keverd az istenítéletekkel (utóbbiakat az egyház be is tiltotta a tizenharmadik században)”

Ne keverjem??? Én? És mit tiltott be az egyház a 13. században?

“Az inkvizícó működése

A kiátkozás az egyik legsúlyosabb büntetés volt a középkorban, akit kiátkoztak, nem vehette magához a szentségeket, bárki büntetlenül megölhette, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon. Aki gyanúba került, hogy ERETNEK, ANNAK BIZONYÍTANIA KELLETT ÁRTATLANSÁGÁT. ERRE GYAKRAN ISTENÍTÉLETTEL KERÜLT SOR, AMELYNEK TÖBB FORMÁJA VOLT, PÉLDÁUL A VÍZPRÓBA, amikor gyanúsítottat megkötözve vízbe vetették, és ha nem merült el, akkor bűnösnek tartották, mert nem fogadta be a víz. Aki elmerült a vízben, az ártatlannak minősült, de gyakran megfulladt, mire kihúzták. Az istenítélet egy másik formája a tűzpróba volt, melynek során tüzes vasat kellett a kezébe fognia az elítéltnek, utána bekötözték a sebét, és pár nap múlva megvizsgálták, ha elfertőződött, elítélték, ha gyógyulni kezdett, amire a korabeli higiéniai viszonyok miatt kisebb volt az esély, ártatlannak nyilvánították.
AZ EGYES ESETEKET KIVIZSGÁLÓ INKVIZÍCÓS BÍRÓSÁGNAK mindig több tagja volt. Élén az inkvizítor állt, neki volt alárendelve a helyi püspök.”

http://tortenelemcikkek.hu/node/383

Vagy: Istenítélet – Vízpróba:
“A bizonyítási eljárás különösen népszerűvé a 17-18. századi boszorkányperekben vált. Hazánkban a híres-hírhedt szegedi boszorkányperekben három asszony fulladt vízbe, hogy bizonyíthassa ártatlanságát.”

17-18.század…

15.”Ebben is futottunk már egy kört anno. Jézus az ószövetség alapján tekintette magát a megjövendölt messiásnak.”
“Ha nem az ószövetségi Istent nevezte volna atyjának, a farizeusoknak semmi problémája nem lett volna vele az ég egy adta világon. “Sajnos” azonban nem csak az ószövetségi Istent tekintette atyjának, hanem még rávilágított arra is, hogy a farizeusok nem megfelelően követik az Istent (finoman szólva).

Dehogy. Jézus teljesen elkülöníti az ő Mennyei Atyját a Zsidók atyjától, akit sátánnak nevez:

“Jn 8.42
Jézus ezt válaszolta: “Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött.
Jn 8.43
Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.
Jn 8.44
A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.
Jn 8.45
Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek”

A zsidók azóta is várják az ő különbejáratú Messiásukat, aki csak a zsidó népet emeli fel a több nép fölé, Jézus pedig minden embert megváltott az áldozatával.
De ha valahol ezt olvastad, hogy azt mondta volna, hogy Jahwe az ő Atyja, akkor mutasd, hol!

Aki csak kicsit is figyelmesen tanulmányozza a Tórát és az Újszövetséget, annak komolyabb magyarázatot nem kell fűzni ahhoz, hogy a Tóra bosszúálló, népirtó istene nem lehet ugyanaz, mint Jézus Mennyei Atyja, aki önfiát adta áldozatul !!! az emberek (nem csak a zsidók!) megváltására, mert annyira szerette őket. Ez olyan kb., mint a zsidókereszténység…egy vallásos zsidó körberöhög a szó hallatán. Ha ravaszabb, akkor sűrűn bólogat, és csak a szakálla alatt röhög ki 😀

Sajnos egyedül Bulányi atya volt olyan merész, aki ki merte mondani, hogy az Ótestamentum NEM Isten igéje…

16. Melyik “kereszténységben” azonos a Szentháromság Istennel? 😀
Az eredeti keresztvetés mágikus szavai így szóltak – teljesen logikusan – “Az Atya, az Anya, és a Fiú nevében” A – lényegében semmit nem jelentő – “szentlélek” az anyaisten, a női princípum helyére került be, amikor “nőtlenítették” az egyházat. Mint tudjuk ugye, Jézusnak teljesen rendben volt, hogy nőket is tanít, a hímsoviniszta zsidók ezen is hörögtek, és istentelennek tartották érte.
Majd pont azok mondják meg, ki a keresztény, akik elfordultak Jézus tanításaitól?
Jézus egyháza mára már rég elfordult Jézustól,erre kismilló példát hoztam már, szerintem a Jézus-konteóban meg is található, nem kezdem újra. Egészen konkrétan a mai katolikus egyház valóban egy zsidó-keresztény katyvasz, ami láttán Jézus alighanem csak annyit mondana, “na, ezért kár volt…”Hogy ki a keresztény, én ezt mint keresztény inkább Jézusra bízom, majd ő eldönti, ha eljön az ideje 😀 Egyetlen földi embert, még magát a pápát sem érzem arra jogosultnak, hogy erről ítélkezzen (jó, a jelenlegit meg konkrétan semmire nem tartom alkalmasnak a kereszténység szétrombolásán kívül) De ha már annyira meghatározásokhoz kötjük az emberi létünket, keresztény az, aki Jézust követi. A többi csak duma. De főleg melléduma.
A keresztény vallás Jézus óta silányul, mert minden, amit emberek tettek hozzá, az csökkenti Jézus tanításának erejét. És pontosan tudjuk, hogy az ún “Szentírást” vagy ötszázan írták, módosítgatták vagy ezer év alatt.
Ha nem érted, akkor olvasd Bulányi atyát. Kisujja körme többet ért a jelenlegi pápánál pl.

17. A nácileszármazott irónia, a kárpótlás nem. Mi az a holokauszt? Mármint nem a szó jelentése, mert tudom, hogy mit jelent ez a görög szó égő áldozat. Mint pl. Drezda ostroma alatt elégetett civil német lakosság, vagy a foszforbombáktól csontig égett húsú palesztinok. De nekik nem fizetünk semmilyen kárpótlást.

19. Egy ismerősnek eltűnt a gyereke. Szerencsére egy hét múlva meglett. A nyomozó, aki foglalkozott az üggyel, azt mondta, hogy az évi kb. 10.000-ről már évi 16-17.000 körülire ment fel évente az eltűnt gyerekek száma (1914-ben vagy 15-ben volt), de szerencsére ezek kilencven százaléka előkerül. A tíz nem. Hát kb. így számoltam ki elnagyoltan.

Na, akkor részemről ennyi, így is sok új forrást hoztam neked asszem 😀 Szerintem van min gondolkoznod. Ha szerinted ezután sincs, akkor asszem ne pazaroljuk egymás idejét. Salom aléchem, hogy stílusos legyek XD

Szégyenkezni…? 😀 Mégis miért…??
(Remélem feltűnik, hogy amikor írok neked valamit, akkor azt mindig előzetes alapos utánanézés előzi meg. Ha ez nem tűnik fel, akkor most mondom… Igen, előfordul, hogy egy későbbi hozzászólásban javítom magam, de általában ezt is jelezni szoktam.)

1. Azt, hogy szó sincs a vér elfogyasztásáról, egy petiba nevű felhasználó szólta hozzá 2017. 03. 30-án 17.32-kor. Majd 2018. 08. 27-én 9.26-kor petiba beidézte ezt a korábbit, kiegészítve egy Eötvös Károly idézettel, ahol a “tehát szó nincs a vér elfogyasztásáról” mondatrész vagy petiba sajátja, vagy még az Eötvös Károly idézet része, számomra nem pontosan derül ki.
Sok más forrásban is olvastam azt, hogy a vér felhasználása nem az elfogyasztás, hiszen az tilos; és hogy a zsidók mindig élesen kikelnek a vérvád ellen, merthogy az (szerintük) a vér elfogyasztásával vádolja őket; holott mi átlátunk a szitán, nem elfogyasztják a vért, hanem felhasználják mindenféle vallásos / okkult dologra.
A kérdésem tehát áll: az a számtalan középkori vérvádas eset, amiben pont hogy a vér maceszba sütése volt a vád, akkor most “igaz” vagy “nem igaz”…?
Ha nem érted, hogy miért kérdezem ezt, akkor jelezd kérlek 🙂

2. Legelőször valóban azt írtam, hogy a zsidók nem használják semmire a vért a vallásuk során, az egyiptomi tíz csapás során az ajtó megjelölése egyedi eset volt, ami a kultuszban nem ismétlődik. Miután megnéztem a Bibliát, rájöttem, hogy ebben tévedtem, Mózes a szövetségkötéskor használt vért, illetve később is (bizonyos jól körülírható esetekben) használtak vért az áldozatbemutatás során. Ezek az alkalmak azonban nem a pészáchoz kapcsolódnak. A pészach esetében, mint általában az áldozatbemutatások esetében, a vért hulladékként kezelik, eltávolítják az áldozati állatból és az oltár mellé öntik. Amíg állt Jeruzsálemben a nagy templom, addig minden reggel és este mutattak be ilyen áldozatot. A templom pusztulása után ezt a szokást nagyrészt feladták. Mutattam neked egy videót, hogy hogy néz ki egy ilyen áldozatbemutatás, van ugyanis olyan fanatikus csoport, amelyik a templomhegyhez a lehető legközelebb mutat be ilyen áldozatot manapság is, és éppen pészachkor. (ezt a videót a hozzászólásom vonatkozó részével ignoráltad, amit onnan vettem észre, hogy legutóbb nagy mellénnyel elém tártad mint “bizonyítékot”) Mindezekkel együtt a zsidó vallásban ma is mondják, hogy pészachi áldozatok, ami azonban a legtöbb zsidó esetében az utóbbi ezerkilencszáz-akárhány évben nem az élő állat megölését jelenti. Ahogy régen se: amint írtam, régen minden reggel és minden esete volt áldozat a templomban, a pészach alkalmával nem volt semmilyen rendkívüli ezekben az áldozatokban (amennyire tudom).

3. Az istenítéleteket (tetemre hívás, párbaj, tűz- és vízpróba) az egyház betiltotta a 13. század elején és megtiltotta az egyháziaknak, hogy ilyesmiben részt vegyenek. A szokás ettől még természetesen élt a világi törvénykezésben.
Az inkvizíció, ami eleve gyűjtőfogalom, nem ítélt halálra senkit. Börtönre igen, vagy vezeklésre (kereszthordás stb.), de halálra nem. A legsúlyosabb büntetés az “elbocsátás” volt, az a fajta kiközösítés, aminek során az illetőt az egyház elbocsátotta magából; ezeket az elbocsátottakat aztán a világi hatalom megégette máglyán. A középkori (nem a spanyol) inkvizíció, bármilyen furcsa is, az eretnekgyanús elemek védelmét szolgálta a lincselésekkel és a világi hatalom tisztogató akcióival szemben (pl. Barbarossza Frigyes akire azt mondta, hogy eretnek, annak kitépték a nyelvét vagy megégették…) Kötelezően betartandó szabályok mentén teológiailag magasan képzett kolduló szerzetesek folytatták le az eljárásokat, és messze nem mindenki halt abba bele (pl. egy Bernard Gui nevű főinkvizítor hat év alatt 600 embert vonatott eljárás alá, ebből egy esetben alkalmaztak kínvallatást)
A spanyol inkvizíció alapvető feladata a frissen betért keresztények (zsidók, mórok) védelme volt a népharagtól és az előítéletektől. Eljárásuknak döntő többségében ezért megkeresztelkedett, de nem keresztényi életet élő zsidók voltak. Működésének 350 éve alatt kettőszázezer embert fogtak perbe, ebből tízezer embert végeztek ki inkvizíciós eljárásokat követően.
Az inkvizíció az egyház illetve a sötét középkor szimbólumává vált, a tetteit jelentősen eltúlozzák az egyház- / vallásellenes erők kb. a felvilágosodástól, francia forradalomtól kezdve (a francia forradalom során több embert végeztek ki, mint eretnekség / boszorkányság miatt előtte összesen… ennyit erről)

4. Jézus, János evangéliumának nyolcadik részében…
…az megvan, hogy ezt a beszélgetést azokkal folytatja le, akik hinni kezdenek benne? (Jn. 8:31)
…illetve hogy nem veszik észre a zsidók, hogy az Atyáról beszél…? (Jn. 8:27)
…illetve hogy alaposabban végigolvasva nem (vagy nem csak) Isten – ördög, hanem Ábrahám – ördög ellentét van ebben a tanításban?
Maradjunk akkor Jánosnál.
Jn. 5:18: “az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel”
Vagy ez: “Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?” (Jn. 5:41-47)
“csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!” (Jn. 7:15)
“Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn. 4:26)
“Én és az Atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.” (Jn. 10:30-33)
Stb.

Atya – Fiú – Szentlélek: Szentélek szerepel az evangéliumokban is, de akár a teremtés könyvében is. Hogy melyik kereszténységben van szentháromság? Amelyik a Bibliára épül. A többivel nincs dolgom, mivel esélyesen nem kereszténység (max a nevében).

Jézus nem mondta, hogy Jahve az atyja, mert ez a szó tabu volt, a főpap mondhatta ki évente egyszer a Szentek Szentélyében. Az írásokban a Jahve nevet Adonajnak (Úr) olvasták ki, vagy Elohimnak (Isten). A szó olyannyira tabu volt, hogy az ejtésében máig bizonytalanság van, legvalószínűbb a jahve, de a héberben ugye csak j-h-v-h van, ennek olvasata a “Vagyok A Vagyok” vagy a “Vagyok Aki Vagyok”. A jelenlegi zsidó vallásban hassém: “a Név” jelöli az Istent, az előbbieken túl. De ez mindegy is: láthatóan a korabeli zsidóknak nem okozott gondot, hogy összerakják: Jézus az Isten fiának és egyben a Messiásnak hirdette magát.
Sőt, kis pikáns a végére, Jn. 8:58 “Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” – én vagyok, az olyan mint a vagyok a vagyok (és erre majdnem megkövezik!)

5. Ariel Toaffot nem a zsidók támadták és nem antiszemitizmus miatt, hanem a történészek támadták alapvető szakmaiatlanság miatt. De ezt leírtam. A könyvéből ki is szedte azokat a részeket, amik történész szemmel nem állják meg a helyüket. És nem arról van szó, hogy “érzékeny” témát érintett, hanem hogy forráskritika nélkül átvette egy középkori, kínzással kicsikart vallomásokra épülő per anyagait, és azt megtörtént tényállásként ismertette. Mintha az ötvenes évek ÁVH / koncepciós per stb. témában úgy írnál tanulmányt, hogy kizárólag korabeli hivatalos magyar forrásokat használsz…

6. Holokauszt kapcsán: “Nácileszármazottakként egyetlen népcsoportnak fizetünk kárpótlást. Rendben van. Biztos nem a holokausztra gondoltál, amikor a háborúban elszenvedett eseményekre hivatkoztál, hanem valami egész másra…” Tehát…?

7.
“7. ld. 6.”
Ezt mind válaszolod, miután beégtél a kamu talmud-idézeteiddel…?

8. “az évi kb. 10.000-ről már évi 16-17.000 körülire ment fel évente az eltűnt gyerekek száma” OK, ezt nem tudom. De kíváncsi vagyok, megpróbálok utánanézni, utánakérdezni.

9. Nekem úgyse hinnél, de Tiboru biztos el tudja neked mesélni (illetve utána tudsz nézni annak), hogy mi az a nyílttá tétel… meg hogy pl. egy titkos nyomozás során begyűjtött bizonyítéknak mi lehet a sorsa. Meg hogy mindezekkel együtt mennyire képzelhető el az, hogy van titkosított bizonyíték “A” ellen, de azt valamiért nem használják fel (eddig ez bőven elképzelhető!) de megvádolják és több fórumon egységesen elítélik “B”-t ugyanebben az ügyben úgy, hogy nem volt hozzá semmi köze. Nem tévedhetetlenek a bíróságok nyilván, de azért ez túlzás…

10. A grafológus szakértőnek arra van (volt) szakértői kompetenciája, hogy 1.) feltett kérdésekre adott írásos válaszok alapján megállapítsa, a leírt válasz igaz vagy hamis; 2.) megállapítsa, hogy az adott írás elkészítésekor milyen lelkiállapotban volt az illető; 3.) általános személyiség-jellemzést adjon. (2006-ban megszűnt a lehetőség, hogy grafológus szakértővé váljon bárki is, 2016-tól pedig törölték az összeset a névjegyzékből, mert nagyrészt áltudományos baromság, kisebb részben pedig nem validálható a módszer.) Amíg működött grafológiai szakértés a büntetőügyekben, addig az első lehetőséget jogilag tartotta több bíró aggályosnak (mert a hazugságvizsgálatra aprólékos és szigorú szabályok vonatkoznak); a harmadik pontot elvétve vette figyelembe a bíróság, mert a szakmai közvélekedés szerint nettó áltudomány. (Szigetszentmiklósi gyilkos szülőknél az első fok figyelembe vette a grafológus véleményét, hogy “a szülők 99%-ban nem gyilkosok”, a másodfok ezt gyökerestül takarította ki az ügyből…)
Amikor Lépoldné felkérésre egy faxolt íráskép alapján állást foglal abban a kérdésben, hogy az író személy “nem gyilkos”, akkor a saját áltudományos szakterületének szabályain is messze túlterjeszkedik. Legfeljebb olyanokat írhatott volna le, hogy “alapvető természete nyugodt, kiegyensúlyozott, a szélsőséges hangulati ingadozásoktól alapvetően mentes” stb.
Mindezek mellett amikor azt mondja, hogy ő tudja, ki az igazi gyilkos, de “az esküje” miatt ezt nem mondhatja el, akkor hazudik a szakértői esküjével kapcsolatban. Mondja azt, hogy fél a zsidó maffiától, vagy valami… azt elhinném.
(Ezek után a kisördög megkérdezi a bal fülem mögötti kispolcon, hogy Lépoldné megverése vajon mennyire valóságos történet…?)

11. “egy elfogulatlan ember minimum elgondolkozzon azon, hogy közel egy ezredéven át miért pont ugyanazt a népcsoportot miért pont teljesen ugyanazzal a váddal illetnek teljesen különböző időpontokban, helyszíneken, társadalmi közegben élt emberek.”
Miért, az eretnekeknél miért visszatérő elem az orgiák tartása és a csecsemők feláldozása…?
A zsidó kisebbségeket alapvetően a történelem során mindenhol utálták, mert asszimilálhatatlan, szándékosan kívül álló és elkülönülő, felsőbbrendűként tetszelgő, és alapvetően gyanúsan nem keresztény népek voltak. Nem keresztényként pl. a kánonjog nem vonatkozott rájuk, így szedhettek (uzsora)kamatot a keresztényektől; a gazdagságot sokszor váltották politikai hatalomra, ahova a saját rokonaikat-barátaikat vitték magukkal.
John Douglas, az FBI Viselkedéstudomány Részlegének (BSU, a “profilozók”) megalapítója írja, hogy a történelem során mindig is voltak sorozatgyilkosok, kéjgyilkosok; amikor az áldozataikat megtalálták, akkor többnyire a vérfarkasra / vámpírra fogták a dolgot…
…mert az ember alapvető természete, hogy ilyet mi normális emberek nem teszünk, nem tehetünk; csak valami kívülálló. Abból meg voltak kéznél sokan, és elég sokszor a zsidók.

12. Ahhoz, hogy megfontoljam a körmendi gyerekgyilkosság zsidó véráldozat jellegét, kellene látnom bármilyen bizonyítékot arra, hogy a zsidók embert áldoznak, illetve a vért elrakják későbbi felhasználásra. Zsidó emberáldozatra írtad Jefte lányát, Jerikó megalapítását, Ábrahámot és a chérem törvényét. Ebből Jefte lánya esetleg megáll mint egyetlen egy izraelita emberáldozat, hangsúlyozom hogy esetleg (és akkor durván megsérti pl. azt a törvényt, hogy az áldozati célra felajánlott embert KÖTELEZŐ kiváltani, azt a törvényt, hogy csupán négyféle élőlény mehet áldozatra és az ember nincs ezek közt, továbbá a ne ölj törvényét is…) A többi tuti nem izraelita emberáldozat, de taktikusan nem is írtál rájuk semmit, ugye. Az összes vérvádas “bizonyíték” vagy ellenőrizhetetlen mendemonda, vádaskodás (hasonló komolyságú, mint a boszorkányperek), vagy kulcsszó szerinti, kontextusból kiragadott szemezgetés a Bibliából, vagy nettó hazudozás (minden széljobb oldal ugyanazokat a kamu talmud-idézeteket ismétli pl.) Amikor kiderül, hogy a Biblia / Tóra kifejezetten tiltja az emberáldozatot, illetve élő áldozatnak csak nagyon szigorúan meghatározott jószágot nagyon szigorúan szabott szertartásban lehetett megölni, akkor hirtelen kiderül, hogy ja a Biblia amúgy ezerszer át lett írva meg különben is… stb. Az, hogy a vért elkülönítik az áldozatól, hogy hókuszpókusz legyen vele, annak nyoma sincs sehol a vérvádas történeteken kívül. Az, hogy az utóbbi kétezer évben használnának vért bármilyen szertartásos célra, megint csak a vérvádas történetekben szerepel csupán. Azon a kiinduló tézisen kívül, hogy “T.G. nem követhette el”, nincs más alapja a zsidó vérvádnak; T.G. ártatlanságának legfőbb alapja pedig, hogy hiszen zsidó vérgyilkosság volt… Maguk a szakértők azt írták, hogy a bűnjeltárgyak több részletben érkeztek a laborba. A védelem által kirendelt és megfizetett magánszakértő szerint egyszerre érkeztek be, és egymást összeszennyez-HET-ték. A Legfelsőbb Bíróság ezt a kérdést vizsgálta a legalaposabban, és az első szakértői munkát minden szempontból hitelesnek és aggálymentesnek találta, ahogy Strasbourg is. (Tekintve, hogy a helyszíni szemle és a T.G-nél tartott házkutatás közt napok telnek el, én inkább hajlok arra, hogy tényleg nem egyszerre voltak ezek beszállítva…)

Jól elmaszatoljátok itt a “vért”. Általában elolvasom az új hozzászólásokat, de bevallom ezt egy ideje már nem követem. Inkább azt mondja meg valaki, hogy vallhat be valaki többször egy olyan gyilkosságot, amit nem követett el.

@kaffer:

Én is befejeztem a “követést” 😀
A kérdésedre válaszolva azért lenne egy-két ötletem.
Némi “fizikai és biológiai következményekkel járó rábeszélés” biztos könnyíthet a helyzeten, plusz még esetleg egy kis pszichokémia is. A metamfetaminról szerintem átlag krimi-, akció-filmrajongó biztos hallott, de a még ismertebb, kémfilmek kötelező alkatrésze az “igazságszérum” is szóba jöhet, amennyiben az “igazság” befolyásolható. Ha nem befolyásolható, akkor mondjuk visszájára fordulhat a helyzet.
Ha tényleg nem ő követte el, akkor valszeg kell hozzá egy eleve labilis ideg- és/vagy elmeállapot, plusz még a kellő – gyaníthatóan ritkán reklámozott és a munkaköri leírásokban még ritkábban szereplő gumitalpú “befolyásoló képesség”, kellő “ráhatás-képesség” is.
Tánczos tanúként lett beidézve egy csomószor a rendőrségre, majd egyszer csak váratlanul beismerte, (?!) hogy ő a gyilkos, majd visszavonja, így nem készül a beismerőről videó, de a rendőrségről ezután HAZAENGEDTÉK !!!

A későbbiekben ez hangzik el az anyától:

“Lehet, hogy a gyilkos terelte Gáborra a gyanút, de az is lehet, hogy a rendőrök kiverték belőle a vallomást és ezzel elintézettnek tekintik az ügyet.

– Kiverték a fiúból a vallomást? Egy ország figyeli a nyomozást. Ekkora bakit mégsem követhetnek el a rendőrök!?

– Nem csak verték, de gyógyszert is adtak neki – folytatja.

– Verés és gyógyszer? Ennél súlyosabb vádakat ritkán hallani a rendőrséggel szemben.

– Másképp nem tudták volna rábizonyítani Gáborra a gyilkosságot. Maga mit tenne, ha hetekig nem hagynák aludni, egy százas körtébe nézve kellene eldiskurálnia tizenkét órán keresztül, szünet nélkül a nyomozókkal, miközben végig azt mondanák: ?Te beteg vagy, téged nem lehet elítélni. Egy ország fog ünnepelni, ha beismered a gyilkosságot! Úgysem kerülsz börtönbe, mond meg, hogy te voltál!?

– Ezt mondták a rendőrök?

– Igen. Az egyik hajnalig tartó kihallgatás után Gábor hazajött, leült az ágyam szélére. Reggel hatig mesélte, mit csináltak vele Szombathelyen. Akkor mondta ezt is. Miért hazudna nekem? Én vagyok az egyetlen, aki segíteni tud neki. Mindig, mindent megbeszéltünk egymással. Titkolózás nélkül éltünk mindig – hozakodik elő a család belső dolgaival is Gyöngyi, csak hogy bizonyítsa igazát.”
Balaton Balázs
https://reakcio.wordpress.com/category/balaton-balazs-a-tanczos-dosszie/

@kaffer:

Az teljesen tuti, hogy nincs ki az összes kereke a gyereknek, afféle agyonkényeztetett kockafejű (“nem is vagy te kockafejű, Petike…)
Amit az anyjáról írsz, az is rendben van, az már kevésbé, hogy őt is összeverték. Meg az írásszakértőt, meg az oknyomozó Balatoni Balázst. Ez már önmagában nagyon más és eltérő az “átlaggyilokhoz” képest.
Nem tudom, elolvastad-e a B.B. könyvét, azért ez – én úgy gondolom, – elég megdöbbentő. Ha “csak a megveretésekről lenne szó”, akkor azt mondom, lehet éppúgy a maffia, mint a gumitalpúak, és fohászkodjunk az Első Tervezőhöz, hogy a kettő ne legyen ugyanaz. DE. Mivel ott az a titkosításos ügy is, na az (még) nem a maffia feladata (lehetősége). (Bár talán nem csak én találkoztam azzal, hogy gugli barátunk a Pintér Sándor neve mellé mit társított első találatként, elég sokáig.)
Az szerintem elég nagy valószínűséggel megállja a helyét, hogy nem ez a zavart madár volt a tettes. De hogy ki volt a gyilkos, és mi volt az ok, azt valszeg tényleg nem fogjuk megtudni, de majd az utódaink igen, csak őket már irtóra nem fogja érdekelni. Hacsak nem lesz egy tökös kormány, amelyik megszünteti ezeket a tenyérbemászó titkosításokat.

@kaffer:

Nos, az összes többi konteós oldallal szemben azért ragadtam le ennél az oldalnál, mert
1. hosszas kutakodás után (:D ) úgy döntöttem, hogy tiboru számomra hiteles figura
2. a konteók felépítése mindig azzal kezdődik, hogy tiboru leírja, hogy mi az, amit TUDUNK, és mi az, amit csak a fix infókból megpróbálunk kitalálni, azaz az ellenőrizhető valóságból milyen elméletek következHETNEK. A tények a makacs dolgok, az azokból következő konteók pedig engedékeny és simulékony dolgok 😀

Tánczos Anyjának összeveréséről, Balaton Balázs összeveréséről, és dr. Lépoldné összeveréséről tudomásom szerint látleletek és rendőrségi feljelentések születtek, melyeket ismeretlen tettessel szépen “lezártnak nyilvánították”.

Az alábbiak pedig, úgy gondolom, az én vélekedésemet támasztották alá:

285. tiboru — 2017-04-05 16:48

@balatonbalazs:

Kedves Balaton úr, engedjen meg két megjegyzés.

1.) Az információim zömét saját forrásból és kútfőből szereztem, s ha ezek megegyeznek az ön információival, az azt jelenti, hogy vagy mindkettőnk rendőr volt 1998 tavaszán (én igen), vagy mindkettőnknek jó forrásai voltak (nekem igen), vagy mindketten egyformán értékeltünk bizonyos tényeket, amelyek nyílt forrásból hozzáférhetőek voltak az első percektől kezdve. Vagy mindhárom eset fennáll, nem tudhatom. De ha két szerző ugyanarról a bűncselekményről ír, és mindkettő RAGASZKODIK AHHOZ, AMI MEGTÖRTÉNT, akkor óhatatlanul előfordulnak azonos tények. Szerintem. És ha ön (is) megírta, hogy – például – 1998. áprilsi elseje szerdára esett és én is, akkor ön szerint én ezt az ön könyvéből vettem? Sajátos észrevétel és álláspont.

2.) Nyilván nem olvasta a cikket a Konteó 1-ben, ahol a 378-379. oldalakon (ahol önt név szerint kétszer is megemlítem, mint “a körmendi ügy egyik legszakavatottabb ismerőjét”) kifejezetten fejet hajtok az ön újságírói munkássága előtt, a Mai Napban megjelent cikksorozatáról és könyvéről külön megemlékezve. Azért mondom, hogy nyilván nem olvasta a teljes cikket (amelyből ez a poszt csak részleteket tartalmaz, miként a címe is mutatja), mert máskülönben nem tenne ilyen fellengzős, kicsit sértődött hangulatú kijelentést. Nyilván.

Ha a fentiek alapján esetleg elnézést szeretne kérni a bújtatott plágium-vádért és/vagy másért, itt nyugodtan megteheti a kommentek között. Gerincesen, egyenesen, ahogyan az egy korrekt újságírótól szerintem joggal elvárható.

Üdvözlettel további jó munkát és eredményes tényfeltárásokat kívánok,

tiboru
Válasz ↓