118. miamai
120. scala
123. firmware
:)
Köszi a pozitív visszajelzéseket, sok újat nem tudok hozzátenni, most csak annyit reagálnék ezekre (nagy általánosságban jogi téren, mint amatőr), hogy beszélni kell jó büntetőperes védőügyvédekkel (de inkább teljes irodákkal, csoportokkal, mert ez komoly ügy!), akik átlátnak ezeken a jogi szöveteken, hézagokon. Az biztos, hogy a modern jogrend mindent bizonyításhoz v. vélelmezéshez köt, egyszerűen szólva Tánczosnak (vagy védőjének, ha úgy tetszik) BIZONYÍTANIA KELL a bíróság előtt (v. ügyészség is lehet, nem tudom), hogy tőle erőszakkal csikarták ki a vallomását. Ez hát a nehéz dió, innen szép nyerni, ugye…
De meg lehetne próbálni azt is (vigyázat, én nem vagyok jogi szakember, ne hivatkozzatok rám!), hogy már eleve a büntetlenségére apellálunk, ami akkor állhat fenn ilyen esetben, ha az elkövető pl. nem beszámítható (elmebeteg, mentális zavarodottság, tudatra is ható betegség, vagy ami gyakoribb eset: korából fakadóan cselekvés- ill. korlátozottan cselekvésképtelen, pl. ilyenek ugyebár a gyerekek, fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények, akár még gyilkosságok is).
Ekkor egy orvosszakértői vizsgálat (hercehurca és oda-vissza csörteváltás következik szokás szerint, ezt tudjuk), ami ha azt mondja ki, hogy a gyilkosság pillanatában Tánczos nem volt beszámítható (nem volt „magánál”), akkor büntetlenséget élvez. A jogban ennek megvannak a pontos kritériumai (élettanilag, pszichológiailag), tehát itt most nem jönne be az kézenfekvő megoldás mondjuk, hogy pl. részeg volt és úgy követte el, aztán megbánta amit tett, mert ez a kitétel csak az önmaga cselekvőképességének hiányát nem ismerő személyekre, tettüket nem belátókra vonatkozik.
Jó példa lehet még ida a közismert „holdkórosság” és Münchausen-szindrómás elkövetők esetei: ha orvosi szakvélemények alátámasztják azt, hogy te mondjuk alvajárás közben megölsz egy embert és nem vagy ennek tudatában, mikor elköveted ezt a tettet, akkor értelemszerűen fel fognak menteni a vád alól, de gyógykezelésre küldhetnek. A Münchausenesek (akik érzelmi kötődéseket keresve, saját maguk sajnáltatásával, fontoskodásukkal mások figyelmét felkelteni vágyó személyek, gyakran megmérgezik, kínozzák, meg is ölhetik saját hozzátartozóikat, gyerekeiket, hogy az orvosoknál, nővéreknél ők is fontosak lehessenek egy kis időre, minden figyelem őrájuk irányuljon) szintén a BETEGSÉG SÚLYOSSÁGÁNAK FÜGGVÉNYÉBEN lehetnek büntethetőek, ezt is szakorvosok, igazságügyi szakértők dönthetik el, még ha az ügyvéd erre is alapozza a védelmet, biztosan komoly vizsgálatokat kell
elvégezni több alkalommal, hosszú-hosszú ideig. Van rá precedens, hogy ítéltek el ilyen embereket, majd felmentették őket, és van eset arra is, mikor az „okos” gyilkos megpróbálta kijátszani egy ilyen betegség szimulálásaval a bíróságot, de nem sikerült, mert az orvosi szakvélemény megdönthetetlenül bizonyította a szándékosságot. (Azaz „rájátszott” a családja által közismert holdkórosságára a férj, és vízbe fojtotta a feleségét a kerti medencénél este, majd visszament „aludni”, mintha mi se történt volna, de az ő esetében képtelenek voltak a szakértők azokat az agyhullám-típusokat fellelni a hónapokig tartó vizsgálatok alatti, amik már a teljes beszámíthatatlanságot jelentenék, tehát bűnös volt.)
Én tehát újra elvégeztetnék egy pszichikai vizsgálatot Tánczoson, mert ha esetleg van remény hogy így kárpótlást nyerjen, talán ez a legrövidebb út, és ezzel együtt már nincs is értelme az esetleges valódi bűnöst megkeresni, mert nem a bűncselekmény elkövetésének tényét, hanem annak jogalapját kérdőjelezzük meg (elmebetegség). Persze ez meg a korábbi orvosszakértők állításait (akik épelméjűnek mondták) negligálja, tehát ezzel meg ők nem fognak egyetérteni, vagy éppenséggel az ő szakértelmük csorbításából adódóan újabb orvosi vizsgálatokkal állhatnak elő, a maguk igazát és tekintélyét védjék (joguk van rá, ismerjük el), de ebben is (mint mindenben egy jogállamban, kedves állampolgárok, szokjuk meg!) bizony, sajnos csak bíróság (igaz, különféle szinteken) dönthet csak. Legalábbis egyelőre, bár ahogy haladnak errefelé a dolgok… :(((
De jó lenne, ha nem ilyenekről kellene beszélgetnünk, igaz?